Drága Laura, kedves Laci és a gyászoló család!
Mély megrendüléssel értesültünk Ilona elhunytáról. Isten vígasztalása legyen a gyászoló családdal, egy Édesanya elvesztése pótolhatatlan veszteség! Egy kedves, jóságos lénnyel kevesebb itt e földön....
"Ha emlegettek, köztetek leszek,
Ha imádkoztok, veletek vagyok,
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok.
Emlékem így áldás lesz rajtatok!"

Őszinte együttérzéssel, Imola és lányai: Imola, Viola és Virág

Kedves Gyászoló Család!
A Babits Gimnáziumban dolgoztam együtt Ilonával, az első osztályomban ő tanította a történelmet. Diákjai nagyon megszerették Őt is, és általa a történelmet is. Kedves személyisége, mosolygós alakja példát jelentett számomra, aki akkor pályakezdőként első lépéseimet tettem a tanári pályán. Nagyon sajnáltam, amikor elment az iskolából.
Megrendülten értesültem a fájdalmas hírről. Őszinte együttérzésemet szeretném kifejezni egy Juhász Gyula-vers soraival:

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Honti Mária